Az alapvető érzéstelenítési monitorozás szabványai

Származási Bizottság: Szabványok és gyakorlati paraméterek (Az ASA Küldöttháza 1986. október 21 -én hagyta jóvá, legutóbb 2010. október 20 -án módosította, utoljára 2015. október 28 -án erősítette meg)

Ezek a szabványok minden érzéstelenítésre vonatkoznak, bár vészhelyzetben a megfelelő életfenntartó intézkedések elsőbbséget élveznek. Ezeket a szabványokat bármikor túlléphetik a felelős aneszteziológus döntése alapján. Céljuk, hogy ösztönözzék a minőségi betegellátást, de ezek betartása nem garantálja a páciens konkrét kimenetelét. Ezeket időről időre felülvizsgálják, amint azt a technológia és a gyakorlat fejlődése indokolja. Minden általános érzéstelenítőre, regionális érzéstelenítőre és ellenőrzött érzéstelenítésre vonatkoznak. Ez a szabványkészlet csak az alapvető érzéstelenítés -monitorozás kérdésével foglalkozik, amely az érzéstelenítés egyik összetevője. Bizonyos ritka vagy szokatlan körülmények között: 1) a megfigyelési módszerek némelyike ​​klinikailag kivitelezhetetlen lehet, és 2) a leírt megfigyelési módszerek megfelelő használata esetleg nem észleli a nemkívánatos klinikai fejleményeket. Elkerülhetetlen lehet a folyamatos † megfigyelés rövid megszakítása. Ezeket a szabványokat nem szülésnél vagy fájdalomcsillapításnál kell alkalmazni a szülészeti beteg ellátására.

1. I. SZABVÁNY
Az általános érzéstelenítés, a regionális érzéstelenítés és az ellenőrzött érzéstelenítés során a képzett érzéstelenítő személyzetnek tartózkodnia kell a szobában.
1.1 Cél -
Az anesztézia során a beteg állapotában bekövetkező gyors változások miatt szakképzett érzéstelenítő személyzetnek folyamatosan jelen kell lennie a beteg megfigyelésében és az érzéstelenítésben. Abban az esetben, ha közvetlen ismert veszélye áll fenn az érzéstelenítésnek, pl. Sugárzás
olyan személyzet számára, amely a beteg időszakos távoli megfigyelését igényelheti, bizonyos rendelkezéseket kell hozni a beteg megfigyelésére. Abban az esetben, ha vészhelyzet esetén az érzéstelenítésért elsősorban felelős személy ideiglenes távolléte szükséges, a
az aneszteziológus legjobb megítélése szerint kell összehasonlítani a vészhelyzetet az altatott beteg állapotával, valamint az ideiglenes távollét során az érzéstelenítésért felelős személy kiválasztásakor.

2. SZABVÁNY II
Minden érzéstelenítés során folyamatosan értékelni kell a beteg oxigénellátását, lélegeztetését, keringését és hőmérsékletét.
2.1 Oxigénellátás -
2.1.1 Cél -
A megfelelő oxigénkoncentráció biztosítása a belélegzett gázban és a vérben minden érzéstelenítés során.
2.2 Módszerek -
2.2.1. Inspirált gáz: Az általános érzéstelenítés minden érzéstelenítő géppel történő beadásakor a beteg légzőrendszerében lévő oxigén koncentrációját egy oxigénanalizátorral kell mérni, alacsony oxigénkoncentráció -riasztással.*
2.2.2 Vér oxigenizálása: Minden érzéstelenítés során kvantitatív módszert kell alkalmazni az oxigénellátás értékeléséhez, például pulzoximetriát.* A pulzoximéter használata esetén a változó hangmagasságú pulzushang és az alacsony küszöbértékű riasztás hallható az aneszteziológus vagy a az érzéstelenítéssel foglalkozó csoport személyzete.* A szín megfelelő felméréséhez megfelelő megvilágítás és a beteg expozíciója szükséges.*

3. SZELLŐZÉS
3.1 Cél - A beteg megfelelő szellőzésének biztosítása minden érzéstelenítés során.
3.2 Módszerek -
3.2.1 Minden általános érzéstelenítésben részesülő betegnek folyamatosan értékelnie kell a lélegeztetés megfelelőségét. Hasznosak a minőségi klinikai tünetek, mint például a mellkasi kirándulás, a tartály légzőzsákjának megfigyelése és a légzési hangok hallgatása. Folyamatos megfigyelést kell végezni a lejárt szén -dioxid jelenlétére vonatkozóan, kivéve, ha azt a beteg, az eljárás vagy a felszerelés jellege érvényteleníti.
Erősen ajánlott a lejárt gáz mennyiségének mennyiségi ellenőrzése.*
3.2.2 Amikor endotracheális csövet vagy gégemaszkot helyeznek be, annak helyes elhelyezkedését klinikai értékeléssel és a lejárt gázban lévő szén -dioxid azonosításával kell igazolni. Az endotracheális cső/gégemaszk elhelyezésének időpontjától az extubációig/eltávolításig vagy a posztoperatív ellátási helyre történő átvitel megkezdéséig tartó folyamatos dagályos szén-dioxid-elemzést kvantitatív módszerrel, például kapnográfiával, capnometriával vagy tömegspektroszkópiával kell elvégezni. *
Kapnográfia vagy kapnometria alkalmazása esetén az árapály -végű CO2 -riasztásnak hallhatónak kell lennie az aneszteziológusnak vagy az érzéstelenítő gondozó csoport személyzetének.*
3.2.3 Ha a szellőzést mechanikus lélegeztetőgép vezérli, akkor folyamatosan használatban kell lennie egy olyan eszköznek, amely képes érzékelni a légzőrendszer alkatrészeinek szétkapcsolását. A készüléknek hangjelzést kell adnia, ha túllépi a riasztási küszöböt.
3.2.4 Regionális érzéstelenítés (nyugtatás nélkül) vagy helyi érzéstelenítés (szedáció nélkül) során a szellőzés megfelelőségét a minőségi klinikai tünetek folyamatos megfigyelésével kell értékelni. A mérsékelt vagy mély szedáció során a szellőzés megfelelőségét a minőségi klinikai tünetek folyamatos megfigyelésével és a kilélegzett szén -dioxid jelenlétének ellenőrzésével kell értékelni, kivéve, ha a beteg, az eljárás vagy a berendezés jellege ezt kizárja vagy érvényteleníti.

4. KÖRZÉS
4.1 Cél - Annak biztosítása, hogy a beteg keringési funkciója megfelelő legyen minden érzéstelenítés során.
4.2 Módszerek -
4.2.1 Minden érzéstelenítésben részesülő betegnek folyamatosan jelenítenie kell az elektrokardiogramot az érzéstelenítés kezdetétől az altatási hely elhagyására való felkészülésig.*
4.2.2 Minden érzéstelenítésben részesülő betegnél legalább öt percenként meg kell határozni és ki kell értékelni az artériás vérnyomást és a pulzusszámot.*
4.2.3 Minden általános érzéstelenítésben részesülő betegnek a fentieken túlmenően a keringési funkciót folyamatosan értékelnie kell az alábbiak legalább egyikével: pulzus tapintása, szívhangok hallgatása, az artériás nyomás nyomon követésének ellenőrzése, perifériás ultrahang pulzusfigyelés, vagy pulzus
plethysmography vagy oximetry.

5. TESTHŐMÉRSÉKLET
5.1 Cél - Segíteni a megfelelő testhőmérséklet fenntartásában minden érzéstelenítés során.
5.2 Módszerek - Minden érzéstelenítésben részesülő betegnek ellenőrizni kell a hőmérsékletet, ha klinikailag jelentős testhőmérséklet -változásokat szándékoznak előrelátni, vagy gyanítani.
† Ne feledje, hogy a „folyamatos” definíció szerint „rendszeresen és gyakran ismétlődik, folyamatosan gyors egymásutánban”, míg a „folyamatos” azt jelenti, hogy „megszakítás nélkül, bármikor meghosszabbítható”.
* Enyhítő körülmények között a felelős aneszteziológus lemondhat a csillaggal (*) jelölt követelményekről; ajánlott, ha ezt megteszi, ezt a beteg orvosi jegyzőkönyvében található megjegyzésben (beleértve az okokat is) fel kell tüntetni.

 


Feladás ideje: 27-07-21